Tanulmányaimat a Károli Gáspár Református Egyetemen végeztem, felnőtt klinikai- és egészségpszichológia szakirányon. Már az egyetemi éveim elején a családterápia keltette föl az érdeklődésemet, hogy milyen hatások formálják fogantatásunktól kezdve személyiségünk fejlődését, milyen örökséget hordozunk magunkban felmenőinktől, hogyan lehet ezeket tudatosan javunkra fordítani, alakítani. Ezért diplomáim megszerzését követően a Magyar Családterápiás Egyesületnél kezdtem meg a pár- és családterápiás képzést. Hiszem, hogy az egyént egészben kell látnunk, hogy rájöjjünk hova tartunk, értenünk kell honnan jövünk. Számos erőforrásra tehetünk szert szüleinktől, de sok nehéz puttonyt is kapunk örökül. Azok a minták, amiket gyermekkorunkban látunk a körülöttünk élőktől, meghatározóak lehetnek abban, hogy felnőtt korban hogyan birkózunk meg az előttünk álló nehézségekkel, hogyan éljük meg kapcsolatainkat, hogyan működünk szülőként. Számos jótékony hatása lehet, ha tudatosan vizsgáljuk énünk ezen részeit.
A későbbiekben egy új irány is teret kapott szakmai fejlődésemben, a Testnevelési Egyetemen Sport szakpszichológusi szakképesítést szereztem. Több éves amatőr versenysportolói pályafutásom befejeztével úgy éreztem, hogy szívesen odaülnék még alkalmanként a kispadra, ha már a pályáról leléptem. Ezen területen egy széles körben kiválóan alkalmazható eszköztárat sajátíthattam el, mert mindazok a nehézségek, amelyekkel az élsportolók küzdenek, más formában, de szintén jelen vannak mindannyiunk életében. A stressz, a szorongás, a teljesítményhelyzetekkel való megküzdés mindennapjaink része, akkor is, ha nem az olimpiára készülünk, csupán egy prezentációra a munkahelyünkön, vagy egy felvételi vizsgára. Miért ne használhatnánk azokat a mentális mankókat, amelyekkel a sportolók érnek fel a dobogó legfelső fokára?
Szakmai tapasztalataim gyarapítását és látóköröm kiszélesítését Családsegítő és gyermekjóléti szolgálatnál kezdtem el, ahol az élet különféle nehézségeivel küzdő családokkal találkozhattam. Később iskolapszichológusként a gyerekekkel való munka kapott nagyobb hangsúlyt. A hattól húsz éves korig terjedő korosztály a legkülönfélébb problémákkal ismertetett meg, az egyéni és csoportos foglalkozások során.
Mindannyiunk életében elérkezhet az a pillanat, amikor úgy érezzük elakadtunk. Kapcsolatainkban, szakmai pályafutásunkban, lelki egyensúlyunkban olyan zavar támad, amellyel egyedül nem tudunk megbirkózni, és úgy érezzük segítségre van szükségünk. Különösen fontosnak találom, hogy tudatosan kezeljük életünk alakulását, legyen rálátásunk és befolyásunk arra, ami történik velünk. Hiszem, hogy nehézségeinkre ott rejtőzik a megoldás bennünk, csak időnként segítség kell hozzá, hogy elő tudjuk csalogatni magunkból. Ebben szeretnék segíteni minden hozzám forduló számára.