Avagy mi a különbség a pszichiáter, pszichológus, mentálhigiénés szakember, coach, és életvezetési tanácsadó között?
Napjainkban egyre tudatosabban gondolkozunk életünk különböző területeiről. Örömteli dolog, hogy a testi egészség mellett, egyre természetesebbé kezd válni, hogy a lelki jólétünkkel is foglalkozzunk. Egyre nagyobb az érdeklődés a mentális egészség fenntartása és fokozása iránt, és egyre bátrabban keresünk segítséget, ha úgy érezzük elakadtunk az életünkben, vagy csak fejlődni szeretnénk egy bizonyos területen. Ezzel együtt a lehetőségek is bővülnek, szakemberek hada között válogathatunk, különböző területek különböző beállítottságú képviselői állnak rendelkezésünkre, hogy szaktudásukat a javunkra fordítsák. Ha az interneten nekiállunk keresgélni, úgy érezhetjük elveszünk a sok szakkifejezés között, ami a végzettségeket és kompetenciákat illeti. Honnan tudhatjuk, hogy milyen diploma mire jogosít, milyen szakember mivel foglalkozik pontosan? Szerencsés esetben maga a szakember bemutatja, hogy milyen megkereséssel várja a klienseket. Azonban sokszor még így is nehéz eldönteni kihez is forduljunk. Ezen a téren igyekszem egy kis betekintést nyújtani, hátha segítségül szolgál egy mélyebb ismeret a segítő hivatások tekintetében.
Kezdjük a sort a pszichiáterekkel. Orvosi egyetemet végzett, szakvizsgázott orvosokról van szó, akik a lelki betegségek biológiai alapjaival foglalkoznak. Munkájuk alapja a diagnosztika, eszköze a farmakológia. Bizonyos mentális betegségek (depresszió, skizofrénia, bipoláris zavar, stb.) esetén sokszor szükséges gyógyszeres ellátás az állapot javítása és stabilizálása érdekében. Ehhez mindenképp szakorvos segítségére van szükség. A legtöbb esetben azonban nem elégséges csupán a gyógyszeres ellátás, komplex kezelést igényelnek. Egészségügyi szakemberként pszichoterapeuta végzettség megszerzését követően pszichoterápiás ellátást is nyújthatnak, amely pszichés és pszichoszomatikus zavarok non-farmakológiai, azaz nem gyógyszeres kezelésére ad jogosítványt és szaktudást.
Sokszor felmerülő kérdés, hogy mi is a különbség a pszichiáter és a pszichológus között. Mint azt fentebb láthattuk, a pszichiáter orvos, ezzel szemben a pszichológus bölcsészettudományi területen diplomázott szakember. Az emberi lélek és elme, viselkedés és gondolkodás, valamint érzelmek területeivel foglalkozik. A 3 éves alapképzést követően 2 éves mesterképzés végeztével szerzi meg pszichológusi diplomáját. Ezt követően posztgraduális képzések számtalan lehetőségei közül válogathatva szakosodnak. Egészségügyi területen találkozhatunk felnőtt, valamint gyermek- és ifjúsági klinikai és mentálhigiénés szakpszichológussal, neuropszichológiai szakpszichológussal, vagy alkalmazott egészségpszichológusi szakpszichológussal. Ezen végzettségekre épülve szerezhető meg számukra is a pszichoterápiás szakképesítés, valamint a klinikai addiktológiai szakpszichológusi, illetve az igazságügyi szakpszichológusi szakképesítés.
A pszichoterápiával szemben a tanácsadás nem gyógyító célzatú. Az egészségügyi ellátáson kívül foglalatoskodó szakemberek a tanácsadó szakpszichológus, munka- és szervezet szakpszichológus, egészségfejlesztő szakpszichológus, pedagógiai szakpszichológus, szexuálpszichológiai szakpszichológus, sport szakpszichológus, perinatális szakpszichológus. Ha pedig ez még nem lenne elég, módszerspecifikus képzések sokasodó száma nyújt teret arra, hogy egy adott módszerben szerezzen a szakember elmélyült tudást. Ezek pedig a teljesség igénye nélkül a pár- és családterápia, analitikusan orientált terápia, csoportanalitikus terápia, séma terápia, személyközpontú terápia, kognitív terápia, viselkedésterápia, szimbólumterápia, relaxáció, hipnózis, pszichodráma, mozgás- és táncterápia, művészetterápia, meseterápia. Ezek többnyire azt határozzák meg, hogy az adott szakember milyen eszköztárral fogja segíteni a hozzá forduló klienseket.
A pszichológiai képzések többségének része, vagy feltétele az önismeret. Segítő szakemberként fontos, hogy önmagunkat is folyamatosan fejlesszük. Ehhez igyekszik hozzájárulni az is, hogy bizonyos területeken, az orvosokhoz hasonlóan, aktivitási pontokat kell gyűjteniük, hogy szaktudásukat is naprakészen tartsák.
A tudatos gondolkozás és a pszichológia iránt növekvő érdeklődés ellenére is gyakori félelem és távol tartó erő még mind a mai napig az az elgondolás, hogy csak az megy pszichológushoz, aki beteg. Azonban a pszichológia, mint azt fentebb is láthattuk, nem csak a krónikus betegségekkel, mentális zavarokkal foglalkozik. Sőt számos irányzata pont az egészség fejlesztését és megőrzését tűzte ki zászlajára. Nem kell diagnosztizálható tünetekkel rendelkeznünk, és a pszichológus sem fog mindenáron ilyen után kutatni. De fontos felmérnünk, hogy milyen mélységű problémáról beszélünk ahhoz, hogy a megfelelő ellátást megkapjuk.
Következőkben tekintsük át a mentálhigiénés területet. Ez egy posztgraduális egyetemi képzés segítő szakmában dolgozó szakemberek számára. Célja a lelki egészségvédelem, egészség megőrzése, megelőzés. Gyakran szociális téren foglalatoskodók végzik el, esetleg pedagógusok, lelkészek, akik munkájuk során különböző élethelyzetben lévő emberekkel találkoznak, és fejleszteni igyekeznek önmagukat pszichológiai eszközökkel, hogy hatékonyabban tudjanak a hozzájuk fordulókkal foglalkozni. A képzést elvégezve nem kapnak új szakmát, hanem a saját, eredeti területükön szereznek egy újfajta szemléletet.
Manapság egyre gyakrabban találkozunk a coach kifejezéssel, jelentése edző. Eredetileg a sport területéről származó irányzatról beszélünk. Alapelveit a pszichológiából, főleg a sportpszichológiából meríti. Később átszivárgott az üzleti szférába, hazánkban is ezen a területen jelent meg először, és mára már szinte minden téren találkozhatunk vele. Mint az edzésen az edző, a coach is egy adott terület fejlesztésére fókuszál, gyors problémamegoldásra törekszik, eredményorientált. Nem végez pszichoterápiát, és nem tartozik szakterületébe a klinikai ellátás, diagnosztika. Múltbeli események és lelki folyamatok feltárásával sem foglalkozik. A találkozások száma pár alkalomra szűkül, melyek során konkrét feladatokkal és házi feladatokkal igyekszik tréningezni a coacheet a fejlődés irányába. Számos coach képzést találhatunk, a néhány hónapostól, az 1-2 évesekig, és sajnos gyakran előfordul az is, hogy megfelelő végzettség nélkül használja valaki ezt a titulust. Így ezen a téren is fontos, hogy tudjuk az adott személy hol és milyen képesítést szerzett. Magyarországon már létezik egyetemi keretek között végezhető képzés, illetve nemzetközi minősítés is szerezhető.
Végezetül az életvezetési tanácsadó következzék. Ez egy nehezen körülhatárolható terület, sokszor a life coach szinonimájaként használják, de sok esetben pszichológusok vagy pszichiáterek is élnek ezzel a kifejezéssel. Azonban számos esetben segítő szakmai végzettséggel nem rendelkező tanácsadók tüntetik fel, és gyakran fiziológiai területű alap tevékenységüket egészítik ki ezzel a megnevezéssel. Mivel a tanácsadás kifejezés számos területet lefedhet, fontos, hogy mindig tájékozódjunk ki és milyen végzettséggel milyen tevékenységet folytat, annak érdekében, hogy biztos megfelelő ellátásban részesüljünk egy kompetens szakember által.
Ugyan a szakemberek felelőssége és kötelessége, hogy tisztában legyenek kompetenciahatáraikkal és ennek megfelelően, lelkiismeretesen végezzék munkájukat, és adott esetben átirányítsák a hozzájuk fordulókat, szakembert kereső kliensként mi magunk is legyünk tisztában az adott szakember képesítésével és azzal, hogy az mire ad számára jogosítványt, bátran kérdezzünk és informálódjunk. Bármilyen problémával is indulunk neki a keresésnek, nagy valószínűséggel megbízhatóbb ellátást kaphatunk egy éveken át képződő, megalapozott, komplex tudással rendelkező szakembertől, mint egy olyantól, aki csupán egy néhány hónapos képzést végzett el. A megfelelő végzettség megléte mellett azonban elengedhetetlenül fontos a kölcsönös szimpátia és a bizalmi légkör kialakulása is. Hallgassunk belső megérzéseinkre, hogy mennyire tudunk összehangolódni azzal a személlyel, akivel életünk fontos momentumait kívánjuk megosztani.
